5.rész

Csáó mindenkinek!

Szeretném megköszönni a drága kommenteket, sokat jelent ez nekem! <3

Nagyon jó érzés olvasni, hogy tetszik a blogom bár eddig csak egy feliratkozóm van...

Remélem tetszeni fog a rész, személy szerint én már nagyon megakartam írni csak sajnos nem volt rá időm.

Eléggé "lájtos" lesz mert ugye bár nem minden rész lehet izgis ^^

Láthatjátok, hogy két új menüpontom van. Na, azok még üresek de nemsokára azokban is lesz pár írás!

Hamarosan új fejléccel jövök csak abban is idő van :)

Cuppanós puszi *D

Tengerparti baki

Miután éjjel kettőkor valaki lehányta a szőnyeget, Brandonnal úgy döntöttünk, hogy a bulinak vége. Kikapcsoltuk a zenét majd feloltottuk a villanyt. A tömeg egyszerre hördült fel. Hát igen, a pöpec bulik általában reggelig tartanak. Mivel a háromnegyed társaság ki volt ütve úgy döntöttünk, hogy hazafuvarozzuk őket. Először a józan embereket kértük meg, hogy válogassa ki az ismerőseit akiket ő hozott és fuvarozzon haza. Na, így máris harminc emberrel kevesebb lélek tétlenkedett a világos nappalinkban. Mivel így kicsit botrány volt, újra besötétítettünk és halkra engedtük a zenét. Majd egyesével kezdtük szólongatni az embereket és folyamatosan azt kérdezgettük: "Kocsival jöttél?" De persze akik igent mondtak már totál kiütötték magukat így meg is kellett bizonyosodnunk róla, hogy igazat mondtak. És ha kiderült, hogy igazat mondtak akkor Bradon és én hazafuvaroztuk őket a kocsijukban. Közben Claire és Taylor, akik még józanok voltak elkezdték összepakolni a cuccokat. Az italokat visszatették a szekrényekbe és a halom műanyag poharat mind a kukába dobták. Csak a kajákat hagyták kint. Amikor már csak a mi kocsijaink álltak a háznál, próbáltuk hazadobni a maradék tagokat. Persze néhány vicces kedvében így néha azt válaszolták a hol laksz kérdésre, hogy "a nénikémnél", "házban", "a szomszéd mellett" vagy épp " A Fehér házban". De végül mindenki haza került. Persze akkor se pihenhettünk mert össze kellett takarítani. Taylor volt olyan kedves és elvállalta, hogy feltakarítja az összerókázott szőnyeget viszont Claire-nek és nekem maradt a mosdó. Öklendezve, orrot befogva sikáltuk ki a szivárvány minden színében pompázó WC-kagylót. Egyszer majdnem belefejeltem annyira fáradt voltam de Claire elkapott mielőtt az arcom hányásszagú lett volna. Persze Brandonnak volt a legjobb munkája. Ő a bulikellékeket tüntette el és összeszedte a csikkeket. Mázlista, pedig neki kellett volna budit sikálnia. Kábé hajnali öt lehetett mire végeztünk. Taylor és Claire rögtön haza indultak a takarítás után, én pedig azon aggódtam, hogy ne aludjanak el a volán mögött. De megnyugodtam mikor mindkettejüktől kaptam egy sms-t.

Sikeresen hazaértem! Csak egyszer fejeltem le a kormányt, de akkor már a felhajtón voltam. Ne aggódj! Claire

Nyugi Jamie, itthon vagyok....Tay

Brandonnak megmutattam az üziket mire csak bólintott és mindketten mentünk szunyálni.

Egy átbulizott éjszaka után nincs is jobb dolog mint átaludni az egész napot! Délután öt órakor keltem frissen és üdén. Bár a hajam úgy állt mint egy szénaboglya és a szemem is karikás volt de nem éreztem magam fáradtnak. Rögtön a fürdőbe mentem és rendbe hoztam a fejem. Ezután a konyhába csoszogtam a cicás mamuszomban és müzlit töltöttem a tálkámba. Bekanalaztam a reggelim és osonva anyáék szobájához mentem. Résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. A szívem kicsit gyorsan vert amiatt nehogy lefüleljenek. De a szoba üres volt. Benéztem Alice szobájába, az is üres volt. Megkönnyebbülten fellélegeztem. Hála, a jó égnek még nem érkeztek haza. Mosoly szaladt át az arcomon és úgy döntöttem meglepem Brandont. Ha szerencsém van még alszik. Visszafutottam a konyhába, töltöttem egy pohár hideg vizet és visszaosontam az emeletre. Halkan kinyitottam Brandon szobájának ajtaját. Benéztem. Ő ott feküdt és édesdeden hortyogott. De nem sokáig! Nesztelenül az ágyához siklottam és ránéztem. Ördögi vigyor kúszott az arcomra majd hirtelen elkiáltottam magam és Brandon nyakába zúdítottam a vizet.

-Ébresztő!

Minden pénzt megért ami ezután következett. Brandon felébredt, felugrott az ágyra és toporzékolni kezdett, miközben túl magas hangon elkezdett visítani és a fejét kapkodta mindenfelé azt ordítozva, hogy "Mi van, Mi az? Mi a franc?". Harsányan nevetni kezdtem. Ennyire vicces látványban még nem volt részem. Fél perc után, mire leesett neki, hogy nincs semmi különös csupán én szórakozok vele, dühösen meredt rám.

-Ezt miért csináltad? Normálisan nem tudtál volna felkelteni?-fojtott hangja csak annyiról árulkodott, hogy haragszik amiért leöntöttem vízzel, semmi több.

-Csak azért csináltam, mert ha normálisan keltelek fel akkor vagy hozzám vágsz egy párnát, vagy visszaalszol egy másodperc alatt. Így meg legalább éber vagy-vigyorogtam. Mert ha én felkeltem, ő is keljen fel. Egyedül úgy is unatkoznék.

-Aha-morogta.-És van valami szándékod is velem?-kérdezte.

-Na jó,-folytottam el egy hangos és hosszú nevetést-ha nem a bátyám lennél ezt most végtelenül perverznek találnám, de ha már így kérded, gondoltam lemehetnénk a partra szörfözni.

-Szörf? Nem is tudom Jamie-vakarta meg a fejét.

-Jajj, gyere már. Ősidők óta nem voltunk már szörfözni. Kihívjuk Clairet meg Taylort is és jól érezzük magunkat. Ne legyél mulya...-kérleltem miközben a karját rángattam.

-Jó-mondta azután kitolt a szobájából.-De akkor igyekezz öltözni. Én hívom Taylort, te meg hívd Clairet- azzal becsukta előttem az ajtót.

Nem tétlenkedtem, azonnal a telefonomhoz vetődtem és tárcsáztam Clairet. Nem vette fel ezért újra hívtam. Hármat csöngött azután Claire rekedt hangja csendült fel a telefonban.

-Mondjad, Jamie!

-Ébren vagy?-kérdeztem de csak akkor jutott el a tudatomig, hogy mit kérdeztem miután ezek a szavak elhagyták a számat. Úristen, ilyen hülyeséget kérdezni! Nyilván ébren van ha felvette!

-Most már igen!-válaszolta.

-Akkor készülődj mert megyünk szörfözni!-rikkantottam.

-Ajj, már. Pont most? Holnap nem jó?-kérdezte. Valószínűleg fejébe szállt az az egy üveg sör amit ivott.

-Most megyünk! Brandon épp most hívja Taylort is szóval csipkedd magad és egy óra múlva találkozunk a parton-azzal letettem a telefont.

Gőzerővel kezdtem el készülni. Kikaptam a fiókomból az első rövidnadrágot, majd a szekrényemből egy fehér, pántos, köldök felé érő felsőt. Előkotortam a fürdőruhámat majd újfent bevonultam a fürdőbe. Ott magamra kaptam a cuccom majd kifésültem a hajam. Fütyörészve pakoltam össze a szükséges cuccaim majd ugrándozva a garázs felé vettem az irányt.

Pont mikor a deszkámmal a kezemben indultam volna vissza a házba láttam ahogy anyáék kocsija megáll a kocsifelhajtón. Nem mentem sehova, inkább elmosolyodtam és megvártam míg kiszállnak a kocsiból.

-Sziasztok!-integettem fél kézzel.

-Szervusz kincsem. Milyen volt a napod?-kérdezte anyu.

-Unalmas. Leginkább tv-t néztem és hallgattam ahogy Brandon a másik szobában horkol-hazudtam szemrebbenés nélkül.

-Az jó. De ő miért aludt sokáig?-vonta össze szemöldökét a kocsiból a kiszálló apu.

-Egész végig akciófilmeket nézett. Annyira idegesítő volt-ráztam meg a fejem és úgy tettem mintha nagyon dühös lennék rá.

-Azok jók. Te csak nem szörfözni készülsz?-nézett apu lenge öltözetemre. Hát, igen. Apu a szigorúbb hiába van hordó hasa.

-De-bólintottam.

-És fiúk is lesznek ott?-kérdezte a tipikus apuka szöveget. Haj, hogy ez mennyire idegesít. Az lenne a legkevesebb, hogy fiúk lennének ott. Nem valami nagy balhé. De ha tudná miket csináltam.

-Nem. Csak Brandon meg Taylor-ráztam meg a fejem.

-Hohó. Taylor minek megy?

-Jajj, apu. Taylor kábé ugyanannyiszor látott fürdőruhában mint Claire vagy a nővérem. Vagy Brandon. Amúgy is. Claire mellett ő a legjobb barátom-háborodtam fel, mert azért ez már mégiscsak túlzás. Ha még a legjobb haverommal se mehetek le a partra, csak azért mert fiú, az már túlzás.

-Oké, oké-tette fel a kezét védelmezően.
-Min veszekedtek?-tette ki fejét a kocsiból, Alice.
-Semmin Al-mosolyodtam el.
-Akkor jó-szállt ki majd felém futott és megölelt. Nem tudom, ez olyan filmes jelenet lett volna, de csak valami gagyibb vígjátékban.
-Mehetünk Ja...?-lépett ki a házból Brandon, kezében a szörfdeszkájával.
Valószínűleg meglepődött, hogy anyuékat látja.
-Aha-mondtam majd a kocsija felé kezdtem húzni. Ami valójában egy terepjáró de mindegy.
-Sziasztok!-intett egyet Brandon majd bepakoltuk a cuccokat hátra és elindultunk a partra.
-Meglepődtél mi?-kérdeztem miközben a rádióban keresgéltem valami jó számot.
-Eléggé. Úgy tudtam, hogy csak estére érnek haza.
-Aha. Na és láttál mostanában valami jó akciófilmet?
-Miért?-vonta össze két szemöldökét.
-Csak mert azt a mesét adtam be anyuéknak, hogy te hajnalig akció filmeket néztél-vontam vállat.
-Akkor majd guglizok egyet-bólintott magának.

A partra érve már ott találtuk Taylort. Kocsijának dőlt és a vizet nézte.
-Helló idegen!-köszöntem rá már távolról.
Erre megfordult, majd mikor meglátott minket, elmosolyodott. Odalépdelt hozzánk majd lepacsizott Brandonnal, engem pedig jó szorosan megölelt.
-Van köztünk olyan aki másnapos?-röhögött.
-Van. Vagyis lesz-ráztam meg a fejem majd a fiúk furcsa tekintetét látva, hozzátettem.-Clairenek egy kis sör is megárt.
-Claire ittasan ment haza? És ha valami baja esett volna?-kezdett el Brandon aggodalmaskodni.
-Mi bajod van? Csak egy sört ivott. Amúgy is, miért aggódsz ennyire Claire miatt?-támadtam neki rögtön. Persze ha felkapom a vizet, ott kő kövön nem marad.
-Nincs semmi bajom-húzta fel az orrát.
-Emlegetett szamár-mondta hirtelen Taylor, mire Brandonnal arra néztünk amerre ő is. Valóban, Claire aranyos kis sárga autója parkolt le mellettünk. Claire kipattant belőle majd felénk indult, a szörfdeszkájával együtt.
-Hellóka!-köszönt napszemüvege mögül.
-Na, már nem vagy fáradt mi?-kérdeztem.
-Már nem. Csak a te csengőhangod kellett hozzá. Elég hangos ébresztő a Wrecking Ball-jegyezte meg mire mindenki elnevette magát, Claire pedig egy grimaszt vágott.
-Jó, jó. Nem azért vagyunk itt, hogy egész nap szörfdeszkával a kezünkben álljunk, nem igaz? Irány a víz!-kiáltotta el magát majd a víz felé kezdett rohanni. A két fiúval, röhögve néztük, ahogy eszébe jut, hogy ruhában van, megállt, leszedte magáról a felsőjét és a rövidnaciját, majd újra hatalmas lendülettel belegázolt a vízbe. Mi sem haboztunk sokáig, hamar bevetettük magunkat a hullámok közé. Bár mindenki milliószor esett, kifogástalanul éreztük magunkat. Én még akkor is mikor Taylor lefordított a deszkáról.
Éppen egy jó hullám jött , felpattantam a deszkán, ügyesen szeltem a habokat. Épen sikerült kimenekülnöm az egyik összeeső hullám közül amikor diadalittasan felkiáltottam. Utána pedig ijedtemben, mert Taylor a deszkám alá úszott, és egy jól irányzott és erős mozdulattal megfordította a deszkám, ezáltal a vízbe pottyantam.
-Na!-jöttem fel fulladozva, mégis úgy röhögve mint egy hülye gyerek.
Később, mikor már az ég szürkülni kezdett, mindannyian kiültünk a partra és tüzet gyújtottunk. Míg a fiúk kerítettek valahonnan fatörzseket, mi ketten megszárítkoztunk és felöltöztünk. Annyira jól esett a tűz, hogy egyszer majdnem leégettem a hajam, de ez nem lényeges. Mikor a fiúk visszaértek két hatalmas farönkkel helyet foglaltunk és kezünket a tűzhöz emeltük.
-Tudjátok mi lenne most jó?-kérdezte Claire.
-Mi?-kérdeztem mosolyogva. Jól tudtam, hogy valami filmes jelenet járt a fejében.
-Ha lenne nálunk mályvacukor. És sütögethetnénk. Az annyira jó lenne-támasztotta fejét két tenyerébe.
-Nálam van mályvacukor-mondta csöndesen Taylor.
-Miért van nálad mályvacukor?-néztem a mellettem ülő fiúra.
-Hát tudod, ha megéheznék mikor úton vagyok-mondta nagy vigyort eresztve.
-Ez kész-csóváltam meg a fejem és aprót nevettem, közben Taylor felállt mellőlem és a kocsijához oldalgott.
Fél perccel később már egy hatalmas mályvacukros zacskót tartva tért vissza közénk.
Bár furának tartottuk, mindenki nagyon örült a csemegének. Hosszú botokat kerestünk és a tűzhöz tartva pirítottuk őket.
Éppen vidáman röhögtünk valamin mikor Claire felkiáltott.
-Úristen, de nagy hullám! Ezt muszáj elkapnom!-azzal felpattant a farönkről és a homokba támasztott deszkájával a víz felé indult. Rosszat sejtve, rögtön utánakiáltottam.
-Claire, gyere vissza! Túl sötét van már a szörfözéshez! Claire, a szél is nagyon fúj!-ordibáltam neki de ő oda sem figyelt rám. Rémülten pillantottam a két fiúra, és mindhárman egyszerre pattantunk fel és futottunk a víz pereméhez. De már késő volt. Claire a deszkáján feküdve, erőteljesen hajtotta magát a hullám felé, majd felállt és előre haladt. Fél pillanatra hátra vigyorgott ránk, és ez lett a veszte. A szélirány megváltozott, a veszélyesen nagy habok pedig teljes lendülettel érték a váratlan Clairet. Claire nagyot sikítva leborult a deszkáról. Én is felsikoltottam és a szám elé kaptam a kezem. Nem, az nem lehet. Könnyes szemmel Taylorra néztem, majd sírva a karjai közé borultam. Zokogva vetettem még egy utolsó pillantást az óceánra ahol a legrosszabbat láttam. A túl messze lévő Claire süllyedő alakját......