3.rész

 Sziasztok! Köszönöm, a nézettséget és az egy követőt!

Nem sok de én örülök neki! :)
Kérlek jelezzétek ha itt jártok és remélem tetszeni fog a rész!

Puszi*D

 Lányos nap

 Reggel mosolyogva indultam el a fürdőbe. Ott egy gyors zuhanyt vettem majd enyhe sminket pakoltam magamra.

Amikor visszamentem a szobámba a laptopomat hallottam pittyegni.

Claire sürgős üzenetet küldött.

Rákattintottam.

Úristen Jamie! Amint ezt olvasod hívjál fel! Claire

Összevontam két szemöldököm és tárcsáztam.

-Jajj, de jó, hogy ilyen hamar megkaptad az üzit. Sürgősen át kell jönnöd-hadarta a telefonba.

-Jó, de minek?

-Nem telefontéma-keltette fel az érdeklődésemet két egyszerű szóval.

-Megyek-tettem le a telefont és felöltöztem.

Egy pántos fehér felsőt és egy fekete szoknyát vettem fel. Lerohantam, felkaptam a szandálom és indultam is Clairehez.

Mikor kifulladva Clairehez értem a csengőnek támaszkodtam. Az ajtóban Claire feje jelent meg Eléggé gondterheltnek látszott. Bementem az ajtón és kérdőn néztem felé.

-Mi volt ennyire sürgős?

-Gyere-ragadta meg a karom és felhúzott a szobájába.

-Mi az?-ültem le a fehér bőrfoteljába.

-Hogy lehet ennyire szemét valaki? És ennyire egy mocsok?-dühöngött miközben fel-alá  járkált.

-Álljál már le! Miről hadoválsz te itt össze-vissza?-szóltam rá erélyesen mire megtorpant.

-Hát Morganről!-nézett rám úgy minta nekem ezt tudnom kellett volna.
-Mi történt?-komorodtam el teljesen.
-Ezt az elejétől kell hallanod. Ugye megérkezünk. Tök, jó. A kocsiban megjegyezte, hogy csinos a ruhám és ennyi. Bent töltött nekem egy italt. Már kellemsebben éreztem maga mert a kocsis szitu eléggé kínos volt. Elkezdünk beszélgetni aztán meg folyamatosan ilyen hülye dolgokról beszél. Baromira untatott. Olyan tíz óra lehetett mikor felkért táncolni. Visszautasíthattam volna de bunkóság, hogy akivel mész azzal nem táncolsz. Remek. Tán közbe végre jól éreztem magam mert akkor legalább nem beszélt. Azután lassú szám következett. Morgan megragadta a karom és szorosan magához vont. Nem volt túl jó, tekintve, hogy akkor már rájöttem, hogy nem is tetszik nekem. És egyszer csak belemarkolt a fenekembe. Felnéztem rá és majdnem dühösen rászóltam, hogy mégis mi a büdös francot képzel magáról mire lesmárolt. De komolyan! Ez volt életem legpocsékabb csókja! És mivel mindez váratlanul ért, hatalmas pofont adtam neki. És ezért persze, hogy hazáig kellett gyalogolnom-puffant le az ágyára.
-Ez gáz.-ismertem be.
-Csak ennyi? Hogy gáz?-förmedt rám.
-Igen. Mit mondjak még? Hogy mennyire egy seggfej? Hogy egy utálatos, mocsok állat? Ez így jó?-tettem fel az arcomra egy vigyort.
-Igen! Az ilyennek nagyon örülnék-mutatott rám.
-Jó-terpeszkedtem el még jobban a fotelban.-Akkor jó a hűvös szobád vagy kimenjünk a forró kertetekbe?
-Menjünk a kertbe-pattant fel.
-Hát jó-adtam meg magam. 

Persze mi se voltunk hülyék, hogy kiüljünk csak úgy a tűző napra. Vittünk magunkkal jégkrémet is. Leterítettünk egy pokrócot a kerítés széléhez és rátelepedtünk miközben fagyit majszoltunk.

-Tudod annyira szeretnék egy olyan barátot aki figyel rám-kezdte fagyi evés közben-és aki törődik velem. Nem aki azt mondja, hogy klassz gönc és ennyi. Ha randira hív akkor legyen romantikus. Ne túl romantikus de egy picit akkor is. Egy cuki bók és valami apróság pont elég, hogy elolvadjak-sóhajtott és a távolba meredt

-Mint a fagyi a kezedben, ha ennyit dumálsz-szóltam közbe.
Felnevetett.
-Igaz-harapott bele a jégkrémbe.-És neked? Neked mi legyen fontos?
-Nem is tudom. Ha randira hív akkor például ne feszengjen meg ilyesmi. Legyen bátor a fickó és kérdezze meg. Ha meg már többedik randin vagyunk akkor már legyen romantikus. Ne brutál romantikus mint a csöpögős romantikus filmekben de azért legyen az. Ja, és legyen vicces is közben-gondolkoztam.
-Logikus-döntötte oldalra a fejét azután mint akinek villanykörte gyúlt a feje fölött, rám nézett.
-Milyen volt Taylorral a bál?
-Nagyon jó! Folyamatosan nevettünk meg táncoltunk. Annyira jó érzés, hogy rajtad kívül ő a legjobb barátom. És nagyon kedves volt tőle, hogy eljött velem.
-Való igaz, baromira helyes gyerek. De ennyi? Még egy icipici csók sem csattant el?-kérdezte csalódottan.
-Claire! Mondom, legjobb barát!-bár azt nem mondtam neki, hogy tegnap kapott tőlem Taylor egy puszit mert még abba is belekombinálna valamit. De mellesleg megjegyzem: Nekem nem tetszik Taylor!
-Értem én. De tudod, hogy én fiú-lány barátság elleni vagyok-jegyzi meg.
-Tudom. Viszont nem értem miért olyan nehéz elhinni, hogy csak barátok vagyunk-haraptam bele a jégkrémembe amitől könnybe lábadt a szemem és lefagyott a fogam. Elkezdtem legyezgetni a nyitott számat. Claire nevetve nézett rám.
-Mi történt?-kérdi mosolygósan.
-Eh hideg-mondom neki nyitott szájjal és várom, hogy elolvadjon benne a jégkrém.
-Istenem! Csak te lehetsz ennyire szerencsétlen Jamie!-nevet fel és elterül a pokrócon.
-Nehem mondod?
Miután végre elolvadt az a nyamvadt fagyi a számban már tudok normálisan is beszélni.
-Na most mit csináljunk?-vágtam hanyatt magam.
-Nem tudom-rázta meg a fejét.
-Azt hiszem én még mindig éhes vagyok-gondolkoztam.
-Akkor csináljunk pizzát-javasolta.
-Jó ötlet-helyeseltem.
A konyhájukban persze minden meg volt amire az embernek csak szüksége van. Mi is mindent megtaláltunk a pizzánkhoz. Csodálkoztam is mikor három pizzaalapot találtam a szekrényben de nem szóltam semmit. Claire szülei nem a kiegyensúlyozott étkezésről közismertek. Sajnos a nagy pizzaevési tervünknek egy olyan hátulütője volt amire egyikük sem számított. És az nem más volt minthogy az egész konyha mocsokban fog úszni. Mikor már a pizza a sütőben sült csak akkor döbbentünk rá milyen rendetlenséget csináltunk. Fáradtan, de valahogy feltakarítottunk. Én a paradicsomszószt takarítottam fel a padlóról míg Claire az odaszáradt sajtot vakarta fel a pultról. A nagy takarítás után felüdülés volt érezni a pizza finom illatát a sütőből. Mindketten letelepedtünk egy bárszékre és onnan néztük a sülő pizzát.
-Vajon mikor lesz kész?-fixíroztam a sütőt.
-Nem tudom, majd jelez ha kész-nézte ő is a pizzát.
És ekkor éles csipogás töltötte be a csendes teret. Claire edényfogót vett és kihúzta a finom szalámis-sonkás pizzánkat. Felvágtuk majd tányérokra raktuk és ott fújogattuk nehogy megégessük magunkat. Mikor beleharaptam a pizzába elárasztott egy jó érzés. Végre kaja volt a gyomromban. Azon az egy jégkrémen kívül úgy sem ettem semmit.
-Szerintem jó munkát végeztünk-rágcsálta a szeletét.
-Tuti biztos. Végre már nem azt érzem, hogy éhen döglök-nevettem.
Claire is nevetett. Miután végeztünk az evéssel felmentünk a szobájába és idióta Youtube videókat nézegettünk. Éppen egy lányt néztünk aki folyamatosan elrontotta a szöveget és ezért sikított, ami megjegyzem baromi vicces mikor SMS-t kaptam.
Apa meg anya lelépett mára Aliceszel. Este kilenckor buli és hozz jó arcokat! Brandon
-Ezt nem hiszem el!-ugrottam fel a gépétől és ugrálni kezdtem örömömben.
-Minek örülsz ennyire Jamie?-nézte fel-le ugráló alakomat.
-Buli nálunk, ma este-sikítottam.
-Jujj, de jó-örült meg ő is.
-Ugye? Azt mondta Brandon, hogy hívjunk jó arcokat. Osztálytársak jöhetnek?-kaptam elő újra a telómat.
-Miért ne? Jó fejek. De Morgant nehogy meghívja valaki-tette fel a kisujját.
-Oké. Na tárcsázzunk-kerestem végig a névjegyzékben az osztálytársam neveit.
Végül két órába telt de elhívtuk az összes embert aki tegnapig tizenkettedikes volt meg néhány alsóbb évest. Na, jó nem néhányat hanem sokat. Mikor az utolsó tag is igent mondott a bulira fáradtan rogytam le a fotelba és kényelmesen elhelyezkedtem benne.
-Fáradt vagyok-mondtam Claire-nek.
-Én is-ásított egyet.
-Szerintem el fogunk aludni a bulin-mondtam halkan.
-Majd megoldjuk-legyintett és szép lassan behunyta szemeit.
Magam sem tudom miért voltunk ilyen fáradtak a telefonálástól de van ez így. Mielőtt Claire teljesen elaludhatott volna, megráztam.
-Mi van?-nézett rám összeakadt szemekkel.
-Vegyél egy gyors, hideg zuhanyt és gyere vissza-húztam fel a székből.
-Minek?-dörzsölte a szemét.
-Mert ez lesz életünk első olyan bulija amiben már nem vagyunk sulisok-monda határozottan de nekem is majd leragadt a csipám.
Míg Claire zuhanyt vett felhívtam Bandont.
-Csá, húgi-vette fel a telefont.
-Szia. Te hány embert hívtál a bulira?-kérdeztem
-Max húszat. Miért te hányat, Jamie?-hangja rémült volt.
-Hát...-húztam el-kb. olyan hetvenet-számoltam fejben. Ötven ember az évfolyamról és további húsz Mattson-os.
-Úristen Jamie-halt el a hangja
-Túl sok?-kérdeztem.
-Hát én max. olyan ötven emberre számítottam ma este. Nem a duplájára. Nincs elég pia meg kaja.
-Akkor Claire meg én beugrunk a boltba és veszünk ami kell.
-Jó, de akkor igyekezzetek! Kilenckor kezdünk és már csak négy óra van addig-tette le a telefont.
Claire tíz perc után megjelent frissen és üdén.
-Igyekezz! Megyünk vásárolni-tapsoltam.
-Minek?-ráncolta a homlokát.
-Brandon kicsit kevesebb kaját vett mint amennyit mint ahányan leszünk-magyaráztam.
-Gondolom pia is kell mi?-húzta fel magára a pulcsiját.
-Hát igen. Gondolom abból sincs túl sok-vontam vállat.
-Jó, induljunk. De előbb kiválasztom  a bulira a szettem és majd nálatok átöltözöm.-azzal rávetette magát a szekrényére. Miután sikerült kiválasztania mit is vesz fel, fogta a jogsiját meg a pénztárcáját és elautókáztunk a legközelebbi szupermarketba.
Feltankoltuk a bevásárlókocsit egy csomó popcornnal, chipssel meg ropival és pereccel meg pár rekesz sörrel és néhány erősebb piával. És a szokásos műanyag poharakat sem felejthettük ott. A pénztáros nő mosolyogva nézett minket. Ilyen mennyiségű piával és kajával, mindenki biztosra mehetett, hogy mi egy bulira vásárolunk be.
Miután fizettünk, a két szatyrot a hátsó ülésre dobtuk és elindultunk hozzánk.
A házunk ajtaját belökve elkiáltottam magam.
-Megjöttünk Brandon!
Brandon a konyhából dugta ki a fejét.
-Császtok! Hozzátok csak ide a cuccokat-mire Clairrel így tettünk.
Ledobtuk a két hatalmas szatyrot az asztalra a többi cucchoz.
-Segítetek elkészülni?-nézett rám esdeklőn......