4.rész

Sziasztok! Mindenkinek köszönöm a kommenteket! Imádlak titeket <3
És köszönöm az egy feliratkozót!!
Remélem tetszeni fog a rész! Igyekeztem  hamar meghozni csak sajnos a többi

blogomon is be kellett fejezni a részeket :)

*D

A buli

 -Segítetek elkészülni?-nézett rám esdeklőn.

-Hát-hezitáltam-rendben.
-Köszönöm-ölelt át Brandon amin igen csak meglepődtem. Nem voltunk e testvéri gesztus hívei.
-Oké, de már elengedhetsz-mondtam neki miután továbbra is egy helyben szorongatott.
-Ja, jó-engedett el.-Akkor kezdjünk pakolni.
Mindenkinek meg volt a feladata. Én az összes törékeny holmit zártam el és bezártam az összes szobát, és a kulcsokat pedig a zsebembe temettem. Claire a cuccokat rendezte egy helyre. Behozott egy műanyag asztalt a garázsból és arra tett mindent. Ott sorakoztak egymáson a műanyag poharak, egy tálca és egy halom öblös, műanyag tál. Brandoné volt a kaja. Egy halom chipset, ropit, perecet és popcornt pakolt az asztalra. Még egy tálcányi szendvicset is készített bár fogalmam sincs miért. Azután közösen kipakoltuk a piákat. Elég sok embert vártunk az nem kérdés de amennyi pia volt nálunk. Brandon pontban kilenckor elhalványította a teret csupán a hangulatvilágítás adott némi fényt a házban. Én pedig elindítottam a gondosan összeválogatott parti mixünket.
Ezután mindhárman leültünk a kanapéra és vártunk. Brandon egy egyszerű pólót és gatyát viselt cipővel miközben mi alaposan rákészültünk a fürdőben előtte. Én egy falatnyi fekete topot és egy kávébarna térdközépig érő barna bőrszoknyát vettem fel. Karomon millió karkötő csilingelt, hajam természetes pompájában omlott vállamra. A sminkkel nem sokat vacakoltam. Csupán szemhéjtust, szempillaspirált és rúzst használtam csak úgy mint Claire. Bár ő kissé más stílusban öltözött. Fekete-fehér köldökpólót viselt, rövidnadrággal és fekete bakanccsal. Jól néztünk ki és ezt onnan tudom, hogy Brandon mondta mikor kiléptünk a fürdőből.
Kilenc ötkor megszólalt a csengő. Brandon nyitott ajtót. A küszöbön az ő volt sulis társai voltak, Taylorral együtt.
-Császtok srácok!-köszönt nekik. Mindenhonnan üdvözlésfélék hallatszottak és a társaság benyomult az ajtón. A fele banda rögtön az asztalhoz csapódott ahol vad zabálásba és piálásba fogott. A másik fele beállt a kiüresített tér közepére és egyenletes mozgásba kezdtek a zene ritmusára. Clairrel odamentem Taylorhoz aki Brandonnal beszélgetett.
-Szia, Taylor-köszöntem neki.
-Helló, Jamie-fordult hozzám mosolyogva majd gyorsan megölelt.
-Taylor, ő itt a legjobb barátnőm Claire-mutattam be neki barátosnémat.
-Szia, Claire-üdvözölte őt is mosolyogva.
-Helló-intett vissza bénán Claire.

Na, látom rá is jó hatással van Taylor vonzereje. Ezek után kezdett beindulni a buli. Folyamatosan érkeztek, csoportosan az emberek. A zene dübörgött, mindenki piával a kezében mászkált. Hangos röhögés és sztorizgatás. Ez jellemezte a partinkat. Szerencse, hogy Brandon szólt a szomszédoknak a buliról mert különben már rég balhé lenne. Claire és én a volt osztálytársainkkal beszélgettünk mikor Claire megbökött.
-Mindjárt jövök-mondta azzal elindult a mosdó felé. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Részeg biztos nem volt, szerintem csak pisilnie kellett. De miután fél óra múlva se jött vissza, kezdtem kissé agódni. Elnézést kértem a csajoktól és elindultam a mosdóhoz. Sor nem volt, benéztem. Sehol senki. Illetve egy tag épp belehányt a wc-be de Claire nem volt ott. Megnéztem a konyhában. Ott csak bulizók tömkelegét láttam de őt sehol. A nappaliban sem volt. Megnéztem a gardróbot, hátha összeszedett magának valamit. A gardrób üres volt. Kirohantam a ház elé hátha úgy döntött szív egy kis friss levegőt. De kint csak a cigiző tagok társalogtak kissé ittasan. Belestem a garázsba hátha de mégse volt ott. Körbejártam az egész házat de Clairet sehol nem találtam. Visszamentem a házba és csalódottan sóhajtottam, ugyanakkor az aggodalom és a félelem is túlbuzgott bennem. Körbepásztáztam a szobát és megakadt a szemem a telefonon. Fogtam és hívtam Claire mobilját. Kicsöngött ugyan de nem vette fel. Csalódottan csaptam le a kagylót. Nem volt több hely ahol megnézhettem volna. Minden lehető helyen megnéztem. Egyértelmű, hogy a szobákba nem mentem be hiszen mindegyik kulcsra volt zárva. Azután mintha villanykörte gyúlt volna a fejem felett. A szobák. Újra kémlelni kezdtem a szobát de most egy másik embert kerestem. Amint megláttam felé rohantam. De annyira, hogy jól nekiütköztem.
-Brandon!-kiáltottam fel megkönnyebbülten.
-Mi van Jamie?-üvöltötte artikulálatlanul.
-Meg vannak a kulcsok?-üvöltöttem vissza. Tisztán emlékszem, hogy miután átöltöztem odaadtam Brandonnak a kulcsokat.
-Aha-mondta azzal előszedte a kulcscsomót és elkezdte tanulmányozni. Feszülten vártam és gyanakodtam. És a gyanúm be is igazolódott mikor Brandon rémült tekintettel és összevont szemöldökkel felnézett.
-Basszus-mondta.
-Mi az? Hiányzik valamelyik kulcs?-sürgettem.
-Igen-bólintott.
-Melyik?-faggattam.
-A vendégszobáé-mondta bennem pedig meghűlt a vér.
-Siessünk-mondtam és elindultam felfelé a lépcsőn. Hallottam ahogy Brandon követ. Sietős léptekkel mentünk a vendégszoba irányába. Minden idegszálammal felkészültem a legrosszabbra. Mikor odaértünk, mindketten az ajtóra tapasztottuk fülünket. Halk könyörgések és zokogás hallatszott az ajtó mögül. Riadtan Brandonra néztem aki mint egy felbőszült vadkan berontott az ajtón. Rémes volt a látvány, pont erre nem számítottam. Claire az ágyon volt, felette Morgan csókolta a nyakát és vasmarokkal szorította Claire kezeit. Szegény lány csukott szemmel zokogott és halkan suttogta: Ne! Kérlek ne! És aztán az egész pillanatokon belül történt. Brandon, mint egy bivaly nekirontott Morgannek és felhúzta Claireről majd egy jól irányzott ütéssel jól beverte a képét. Én addig Clairehez futottam és átöleltem közben pedig hol a haját, hol pedig a hátát simogattam. Brandon pedig üvöltött.
-Mit képzelsz magadról te féreg? Normális vagy? Ha tegnap nem kért belőled szerinted ma már fog? Ki hívott meg téged te barom? Mert mi biztos nem! Na, idefigyelj! Ha még egyszer meglátlak a környékünkön vagy, hogy követed Clairet, nem csak a fejedet fogom betörni!-ragadta meg a pólója nyakánál fogva Morgant.
-Állj már le haver-nyögte fulladozva.
-Haver?! Én mióta vagyok a haverod te idióta! Na most húzz innen különben még jobban megbánod-kezdte el kitaszigálni az ajtón majd mindketten eltűntek.
Számomra ez az esemény mintha ezer évig tartott volna, de gondolom a kint bulizók ebből semmit sem vettek észre.
-Nyugalom!-suttogtam Claire hajába mire ő maga még jobban felzokogott.
Ebben a pillanatban nagyon szántam Clairet. Szegény, el sem tudom képzelni, hogy tudta kibírni Morgan karjai közt. Bár sejtem a választ. Sehogy. Míg ő összekönnyezte a vállam, addig mély gondolkodóba estem. Nagyon reméltem, hogy ilyen velem soha nem fog megesni. Elvégre nem vagyok annyira rossz, hogy ezt érdemeljem. És azt se tudom, hogy Claire mivel érdemelte ezt ki. Soha nem tett ő rosszat. Vagyis egyszer de arról csak három ember tud. Claire, Brandon és én.
Fél óra múltán Claire könnyei apadni kezdtek és már csak halkan szipogott.
-Jobban vagy, Claire?-suttogtam.
-Soha nem leszek már jól-szívta meg az orrát.
-Ne mondj ilyen butaságot. Egy hét múlva már nem is fogsz emlékezni erre-ráztam a fejem tagadólag bár abban mégis kételkedtem, hogy erre Claire ne emlékezzen egy életen át. Hiszen kis híján megerőszakolták.
-Remélem is-nevette el magát halkan.
-Na, ugye-mondtam nyugtatólag.
-Hát igen. De azt hiszem, hogy lemegyek a többiekhez. Rám férne egy kis pia-tápászkodott fel az ágyról mire én visszahúztam. Claire teste nagyot puffant a kissé kemény vendégágyon.
-Nem fogsz te olyan sokat inni, Claire! Nem hagyom, hogy egy ilyen hülye gyerek miatt le idd magad a sárga földig. Érted? Morgan nem ér annyit!-mutattam fel a mutatóujjam előtte de közben láttam, ahogy megrázkódik a fiú nevére. Elgondolkodott azon amit mondtam majd felsóhajtott.
-Totálisan igazad van! Hiszen miért részegednék le? Ezen már nem segít-rázta meg fejét.
-Tudom, hogy igazam van-mosolyogtam.-És ezért inkább menjünk le-húztam fel két kézzel.
-Hogyhogy? Az előbb mondtad, hogy nem ihatok-értetlenkedett.
-Valóban azt mondtam, hogy no pia. De az megakadályozza azt, hogy lent legyél?-tártam szét a karom.
-Hát, végül is nem-tette bal mutatóujját szája széléhez.
-Akkor irány a parti-fogta meg az egyik kezét és kihúztam a szörnyű tettek szobájából. Mert valahogy minden hülyeség, rossz dolog és meggondolatlanság itt történik. Elhúztam a számat ahogy eszembe jutott néhány. A névtelen telefonálgatás, a chatroulette, az a két, egy kilós hamburger felfalása Brandonnal és a két legdurvább amik kapcsolódnak egymáshoz de mégsem. De ez nem lényeg. Ahogy visszaértünk a tömegbe úgy vettem észre, hogy senkit se foglalkoztatott annyira az, hogy eltűntünk. Illetve egy valakit érdekelt, Taylort. Ahogy találkozott a tekintetünk arca megkönnyebbült és egyenesen felénk masírozott.
-Hol voltatok?-kérdezte.
Clairre pillantottam aki csak bólintott egyet. Vettem az adást.
-Clairet majdnem megerőszakolták-suttogtam bele Taylor fülébe.
-Mi?-hüledezett.
-Hát igen-horgasztottam le a fejem.
-Megverjem a tagot?-ajánlkozott mire elmosolyodtam.
-Szerintem nem kell. Brandon nagy valószínűséggel már elintézte-vontam vállat.
-Ez érthető-bámult el mellettem. Összevontam két szemöldököm kijelentésén.
-Hogy mi?-kérdeztem.
-Semmi-intézett el egy legyintéssel majd ott hagyott bennünket.
-Hát ez mi volt?-fordult felém Claire.
-Fogalmam sincs-ráztam meg a fejem és tovább meredtem arra a pontra ahol Taylor távozott.
-Még egyszer megkérdezhetem?
-Mit?-néztem végre Claire-re.
-Hogy bejön-e neked. Tudom, hogy tetszik neked. Na, ugye örülnél ha összejönnétek?-vigyorgott mint a vadalma.
-Jajj, Claire hagyjál már a hülyeségeddel! Nekem nem jön be Taylor! Még mindig legjobb barátok vagyunk és szeretném ha ez nem változna-jajdultam fel. Kicsit sokat zaklat ezzel amióta tud Taylor létezéséről.
-Oké, oké!-tette fel a kezét védekezően.
-Jó, most az egyszer nem harapok! Inkább bulizzunk-mondtam nevetve és behúztam a táncolók közé....