2.rész

A bál

Miközben lefelé tartottunk a lépcsőn, szemre vettem Taylort. Egészen másmilyen volt mint általában. Főleg így, hogy nem a folytonos farmer+póló kombinációját viselte sportcipővel. Most tisztára elegáns volt. A zakó kiemelte széles vállait, a nyakkendő és az ing gallérja elrejtette nyakát.

Ahogy leértünk rögtön elé léptem. Édesen mosolygott miközben megszemlélt.

-Szia-köszöntöttem mosolyogva majd megöleltem.

-Szia!-köszönt hangosan majd a fülembe suttogta: -Eszméletlenül jól nézel ki Jamie!-hirtelen melegség öntötte el és tudtam, hogy elpirultam.

-Köszi!-mondtam neki halkan.

-Indulunk?-kérdezte Claire.

-Persze-válaszoltuk egyszerre Taylorral mire felnevettünk.

Mivel Taylor és Morgan is külön kocsival jöttek, elbúcsúztam Clairetől és beültem Taylor mellé.

-De várom már, hogy odaérjünk!-lelkendeztem.

-Biztos jó buli.-vont vállat-Ja és ezt elfelejtettem odaadni-nyúlt a hátsó ülésre majd egy ugyanolyan színű műanyag virágokkal teli kézre tehető csokrot adott át mint az én ruhám.

-De aranyos! Köszönöm! Felteszed a kezemre?-kérdeztem mire ő bólintott és feltette a csuklómra majd beindította a motort.

Hamar odaértünk a sulihoz. Mindenhonnan érkeztek az emberek és a parkoló meg a környék tele volt autókkal. Csak nagy nehezen találtunk parkolóhelyet amit kisebb harc árán sikerült is megszereznünk. Mikor beléptünk a tornaterembe elállt a szavam. Gyönyörűen megcsinálták. A tér sejtelmes, kék színű és a dekoráció is nagyjából erre a színre épült fel. Lassú zene szólt és az egész teremben lassúzó diákokat és partnereiket lehetett látni. Taylor egyszer csak megpörgetett majd egyik kezét a derekamra tette, a másikkal megfogta az enyémet és magához húzva táncoltunk. Jó kezdés volt, az egyszer biztos. Végig lassúztuk az első majd a második számot. Nem tudom mikor de közben a vállára hajtottam a fejem. Jó érzés volt. És nem mellesleg az illata is csodálatos. Mikor véget ért a második szám is Taylor elment innivalóért én pedig Clair után néztem. Aztán megláttam. Morgannel beszélgetett bár ha jól láttam nem olyan szerelmesen hanem inkább "úristen legyen már vége az estének" tekintettel. De az is lehet, hogy a félhomálytól nem látom jól. Viszont Clair épp abban a pillanatban nézett rám majd mondott valamit Morgannek és hozzám sétált.

-Szia-köszönt rám.

-Hellóka. Na milyen a randid?-vigyorogtam rá.

-Ne is mondd. Úgy látszik nem olyan amilyennek elképzeltem-sóhajtott.

-Hogyhogy?-ráncoltam a szemöldököm.

-Egyáltalán nem vicces és folyton valami idióta videó játékról csacsog itt nekem. É úgy képzeltem el, hogy megnevettet, aranyosakat mond nekem. Erre mikor beszállunk a kocsijába azt mondja nekem " Klassz gönc". Istenem, miért is epekedtem érte? Ha jól megnézem már nem is látom annyira helyesnek mint azelőtt.-nézett rá partnerére. Való igaz, az egyetlen lány akiknek Morgan tetszett az Claire volt.

-Értem. Sajnálom. Pedig mennyi időt pazaroltál arra, hogy tetsszél neki.

-Már mindegy. Amúgy Taylor nagyon jó választás. Cukik lennétek együtt-mondta.

-Mi? Taylor a legjobb fiú barátom. Csak baráti szívesség volt tőle, hogy meghívott-magyarázkodtam.

-Szívesség vagy imponálás?-kérdezte Claire gyanakvóan.

-Persze, hogy szívesség. Amúgy se jönne össze velem-legyintettem.

-Szóval tetszik?-kérdezte izgatottan.

-Nem azt mondtam, hogy tetszik. Jó, igaz, hogy helyes de akkor is. És ha akar akkor nagyon bunkó tud lenni. Nem egyszer tapasztaltam már. Inkább szállj le a témáról. Barátok és ennyi-szögeztem le a nyilvánvalót. De most komolyan! Taylor és én? Az kizárt! Lehet, hogy egy kicsit helyes, de tényleg tud egy igazi szemétládaként viselkedni.

-Oké, értem. Csak haverok. De megyek vissza az unalom hercegéhez mert jön Taylor. Puszi-tipegett vissza.

Taylor kezében két pohár puncs volt. Mosolyogva vettem el tőle.

-Köszi-szürcsöltem bele a gyümölcsízű italba.

-Alap-ivott bele ő is az italába.

-Na, jó buli?

-Ja, jó. Nem olyan mint egy rendes házibuli de jó.

-Hát, minden buli másmilyen. Mármint, egy diszkóban az emberek csillogó, flitteres, alig takaró cuccokban járnak míg egy házibuliban az egyszerű de divatos ruhák felelnek meg. Aztán a bálok. Ott mindenki szépen ki van öltözve mint egy fogadáson. De mindegyiknek megvan az alaphangulata-hirtelen jött rám a szómenés.

-Igen, ez így van. Minden parti máshogy jó.

-Igen, én s így értettem-bólogattam és kiittam a poharamból az italom.

-Megyünk táncolni?-kérdezte Taylor.

-Persze-bólintottam.

Most éppen pörgős szám ment de nem zavart minket. Végig táncoltunk pár számot csak úgy mint a haverok. Azután inkább beálltunk az egyik sarokba és beszélgettünk csak úgy mindenféléről. Természetesen a témák csapongtak. Egyik percben még a suliról és munkáról beszéltünk a másikban meg már kínos sztorikat mondtunk.

-De komolyan! Ott állok, és nézek. Megkérdem. Valami rosszat csináltam? Azt nem kellett volna kiadnom? Erre meg a főnök. Hát végül is nem baj. Bár az a személyes holmim volt de nembaj. De láttam a képén, hogy baromira zavarja. Én meg ott égtem a munkatársaim előtt akik folyton ezzel húznak még ma is-mondta teljesen feldobódva bár arcán enyhe pír látszott.

-Áá. Ez semmi. Én anyámnak intéztem valami ügyet a bankban. A húsz év körüli pasas folyamatosan vigyorgott miközben ott álltam előtte. Megkérdeztem tőle, hogy mi a baj. Mondta, hogy semmi de azért tovább röhögött. Megkérdeztem a mögöttem és a mellettem levőket, hogy miért mosolyognak így mire azt mondták nem fontos. Hát jó. Elindulok haza, otthon benézek a tükörbe és mit látok? A pólóm lecsúszva, félig kilátszik a melltartóm. Ráadásul a köldökömnél egy fura folt volt ami fogalmam sincs, hogy került oda-nevettem.

-Huhh. Azt én is megnéztem volna-vigyorgott.

-A foltot?-néztem rá hülyén.

-Nem. A melltartót-vigyorgott tovább kajánul.

-Bolond-löktem meg a vállát.

-Most miért? Én tán nem pasiból vagyok?-kérdezte.

-Hát de csak...hagyjuk-legyintettem.

-Oké.

Ekkor volt olyan tizenegy óra. A buli kezdett lapossá válni. A zene már csak halkan szólt, az italok és ételek jócskán elfogytak és már alig lézengett pár ember. Mi, Taylorral mégis jól éreztük magunkat. Mikor ránéztem a falon lévő órára elhúztam a szám.

-Haza kellene már mennem-mutattam az időt.

-Oké. Akkor menjünk-bólintott majd kiterelt a kocsihoz.

Csak akkor éreztem milyen fáradt vagyok mikor beültünk az autóba. Fél percre becsuktam a szemem, de legközelebb csak azt észleltem, hogy valaki enyhén rázogat.

-Hm?-eszméltem fel. Taylor enyhén mosolygós arcát láttam magam előtt.

-Elaludtál kis csillag-mondta halkan és kacagott egy aprót.

-Igen?-kérdeztem furán.

-Aha-bólogatott komolyan de a szája szélén mosoly bujkált.

Kiszálltam a kocsiból és a ház felé indultam. Taylor, mintha félne, hogy a maradék öt méter közben történne velem valami, követett. Megálltam az ajtó előtt és felé fordultam.

-Még egyszer kösz ezt az egészet-mosolyodtam el majd megöleltem.

-Semmiség-dünnyögte a nyakamba amitől borzongás futott végig rajtam.

-Majd találkozunk-engedtem el és adtam egy puszit az arcára majd bementem a házba. Furcsa mód világos volt. Meg is találtam az okát. Brandon a konyhapulton ült és valamit evett. Halkan letettem a kulcsom és felültem mellé a pultra.

-Mit eszel?-kérdeztem tőle alig hallhatóan.

-Müzlit. Kérsz?-nyújtotta felém a tálat.

-Kösz, nem-ráztam meg a fejem.

-Milyen volt a bál?-érdeklődött.

-Jó. Végigröhögtük az egészet Taylorral.

-Az jó. És Claire?-kérdezősködött tovább.

-Hát. Úgy láttam nem találta meg a közös hangot Morgannel. De te, hogy-hogy fent vagy még?-váltottam át én is kérdező szerepére.

- Csak szerettem volna látni, hogy hazaérsz-felelte alig hallhatóan és vállat vont.

-Mi?-ráncoltam a homlokom.

-Semmi-rázta meg a fejét majd a hajamra adott egy puszit.-Jó éjt, Jamie!

-Neked is-mondtam neki.....